Oldalmenü
Naptár
Diavetítő

  Ebben a "rovatban" mostani szenvedélyemről szeretnék írni, beszélgetni: a madarászatról, szűkebb értelemben a kanárikról. Jelenleg 22 pár kanárim van, 6 sárga, 6 bronz, 4 piros, 3 zöld pár és három achát párom van    
  Az állatok mindig is nagyon közel álltak hozzám, vidéki lévén már egészen kis gyermekként kutyák, galambok, nyulak, madarak körül sürgölödtem. Saját állataim csak akkor lettek, amikor már magam tudtam gondoskodni róluk. Nagyapám segítségével készítettük az első nyúlólakat és népesítettük be. Nagyon sokáig nyulászkodtam és a mai napig nagyon kedvelem a füleseket. A természetjárás, az erdőkben barangolás szabadidőm jelentős részét töltötte ki, így nagyon érdekeltek a vadak és a vad madarak. Gimnáziumban pályázatot is írtam és nyertem a Pilis madárvilágáról. Ebben az időben anyai nagyapám az ország egyik legelismertebb kanári tenyésztője volt. Érdekes mód ekkor még nem voltak kanáriaim. Talán meg kellett érnem, vagy egyszerűen most jött el az idő a kis szárnyasok tartására. Egyik ismerősöm ajánlott fel néhány kanárit, amit el is fogadtam. Ekkor kezdődött a folyamatos kalitka gyártás, amibe egyre jobban belejöttem és ma már "profi" tenyészkalitkákat / egyes, páros, kisebb röpdék.../ készítek. A madárkák is nagyon megte
tszettek és a vásárlások következtében folyamatosan bővült állományom. Jelenleg közel 50 madaram van, ám a kiállításokon és a neten már kiszemeltem egy-egy új színváltozatot, így biztosan gyarapodni fog a létszám.
 Nagyon sok kiállításra eljutottam, ám nem mindig voltak pozitív tapasztalataim. Úgy érzem a magyar ember semmilyen fronton nem tud kibújni a bőréből és az irigység, a mások hátráltatása, a folyamatos keresztbetétel, lebecsmérlés a madarászatban is jelen van. Ezért is nem léptem be még egyesületbe, mert keresem azt a közösséget, ahol a segítőkészség, a másik ember tisztelete és támogatása az elsőrendű cél.